Jujj, de dühös vagyok! Természetesen magamra.
Elkezdtem tegnap egy hálós felsőt horgolni a vadiúj fonalaimból. Már az első 50 g-os gombolyag felét elhorgoltam tegnap és ma este, mire megnéztem, hogy mit is csinálok. Aha, jól elcsesztem, mert az egész (körbe-körbe kell haladni) meg volt csavarodva. Vagy fél órán át gondolkodtam a mérnök agyacskámmal, hogy hogyan tudom ezt kicsavarni, aztán beismertem magamnak, hogy "ügyes" lány vagyok és jól el.... Visszabontogattam. Félsoronként. Kerestem, hogy hol tekeredett meg. Az utolsó láncszemig le kellett bontanom. Elég dühös lettem.
Elkezdtem elölről. Közben rájöttem, hogy valószínűleg a gyűrűvé kapcsolt láncszemsorra 1. sorként horgolt rövidpálcák gyűrűvé kapcsolásánál tekertem meg az egészet. Nem vagyok benne 100%-ig biztos, de jobb ötletem nincs. Másodszorra már figyeltem, kihúzta szépen, kitekertem és úgy kapcsoltam össze. Minden klappolt, folytattam. Megcsináltam még vagy 2 sort, de valami nem tetszett. Mondom megpróbálom belehúzni a buksimba. Még hajpántnak sem tudtam feltenni. -.-" Mondom itt meg mi a fene van??!! Elég hamar rájöttem, hogy nem az 5.0 mm-es, hanem a 2.5 mm-es horgolótűvel csináltam reflexszerűen. És ugyebár nem mindegy.
Á, nem lettem még dühösebb, nem. Szépen megint lebontottam, és a fene majd megesz, mert utálok bontott fonallal horgolni. Na, de csak nem dobom ki a gombolyagom felét, mert bénázok itt két napja....
Most komolyan: hogy lehetek ilyen figyelmetlen? (Költői kérdés, nem várok választ rá komolyan. :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése